Kerek erdőn jártam,

rozmaringot láttam,

bárány húzta rengő kocsin,

mindjárt ide szálltam.

Nesze hát rózsavíz,

gyögyöm, gyöngyvirágom,

hol a tojás?

Piros tojás?

Tarisznyámba várom.

JÁTÉK:

Leírás:
Egy tanulót kiválasztunk, aki lesz a csősz, ő leül a padra. A többiek a pad körül sétálnak, és mondókáznak: 

„Lipem, lopom a szőlőt, elaludt az öreg csősz.
Furkós bot a kezében, vaskalap a fejében. 

Ekkor a szőlő „lopakodók” elkiáltják magukat: „Tele a kosár!”. Ekkor a csősz felpattan, és megpróbálja elkapni a „lopakodókat” . Akit megfog, az lesz a csősz. Az nyer, akit utoljára, vagy nem fogtak meg egyszer sem.

Móra ferenc (1879-1934)

A cinege cipője

Vége van a nyárnak,
hűvös szelek járnak,
nagy bánata van a
cinegemadárnak.

Szeretne elmenni,
ő is útra kelni.
De cipőt az árva
sehol se tud venni.

Kapkod fűhöz-fához,
szalad a vargához,
fűzfahegyen lakó
Varjú Varga Pálhoz.

Azt mondja a varga,
nem ér ő most arra,
mert ő most a csizmát
nagyuraknak varrja. 

Darunak, gólyának,
a bölömbikának,
kár, kár, kár, nem ilyen
akárki fiának!

Daru is, gólya is,
a bölömbika is,
útra kelt azóta
a búbos banka is.

Csak a cingének
szomorú az ének:
nincsen cipőcskéje
máig se szegénynek.

Keresi-kutatja,
repül gallyrul gallyra:
“Kis cipőt, kis cipőt!” –
egyre csak azt hajtja.