Kergetőző négy testvér

Év múlik, évet ér, egymást hajtja négy testvér:
víg tavasz, virgáhintő,
koszorús nyár, kalászdöntő,
ősz, gyümölcs-érlelő,
tél, havat terelő.

Napsoroló

Hétfőn hentereg,

Kedden kecmereg,

Szerdán szendereg,

Csütörtökön csak csücsül,

Pénteken párnára dűl,

Szombaton szundít szorgosan,

Vasárnap horkol hangosan.

A Télapó ajándéka

Egyszer történt, nem túl régen,

Hóországnak közepében,

Egy példátlan, fura estet,

Milyen eddig sosem esett,

Hogy a Télapó is kapott,

Karácsonykor csomagot.

És hát bizony mi volt benne?

Nem hinnéd, ha nem így lenne.

Az volt benne, gyerekek,

Egy nagy csomó szeretet!

Nézegette, rázogatta,

Olykor-olykor megkacagta.

Ugyan, mi legyen most vele,

Hol lesz neki legjobb helye?

Aztán mikor más nem látta,

Rászórta a nagyvilágra!

Jött őszanyó hideg széllel

Jött őszanyó
Hideg széllel,
Aranysárga vízfestékkel,
Sárgák lettek
A levelek,
Fújtak, fújtak
Őszi szelek.
Fújtak, fújtak
Őszi szelek,
Lehullottak
A levelek.
Ott vannak
A fák alatt.
Látod a sok
Aranyat?

Piros alma, de kerek!
Kóstoljuk meg gyerekek!
Ugye édes, ugye jó?
Nekünk hozta Ősz-anyó!


Hüvelykujjam almafa,
mutatóujjam megrázta,
Középső ujjam felszedte,
Gyűrűs ujjam hazavitte,
A kisujjam mind megette,
Megfájdult a hasa tőle.

Hlava, ramená, kolená, palce, 

kolená, palce, kolená, palce,

hlava, ramená, kolená, palce,

oči, uši, ústa, nos. 


To sú prsty, to sú dlane, 

mydlo s vodou patrí na ne.

A po mydle dobré jedlo

a po jedle zase mydlo.

Kip kop kopogok, 

Engedj be az ősz vagyok.

Felteszem a kalapom,

Rozsdabarnán mosolyog,

Felteszem a kalapom, 

Rozsdabarnán mosolyog. 

Kip kop kopogok,

Hűvös szellőt kavarok.

Felhők hátán meglapulva

Egy kis esőt csavarok,

Felhők hátán meglapulva,

Egy kis esőt csavarok.  (huncut ősz vagyok)

Kip kop kopogok,

Piros alma mosolyog.

Kicsi hörcsög pofikája

Teletömve mosolyog,

Kicsi hörcsög pofikája,

Teletömve mosolyog.