Elvesztettem zsebkendőmet
Elvesztettem zsebkendőmet,
Szidott anyám érte.
Annak, aki visszaadja,
Csókot adok érte.
Szabad péntek, szabad szombat,
Szabad szappanozni.
Szabad az én galambomnak
Egy pár csókot adni.
Hull a pelyhes
Hull a pelyhes fehér hó, jöjj el kedves Télapó!
Minden gyermek várva vár, vidám ének hangja száll.
Van zsákodban minden jó, piros alma, mogyoró,
Jöjj el hozzánk, várunk rád, kedves öreg Télapó.
Télapó itt van
Télapó itt van,
Hó a subája,
Jég a cipője,
Leng a szakálla,
Zsák, zsák, teli zsák,
Piros alma, aranyág.
Két szarvas húzta
Szán repítette,
Gömbölyű zsákját
Száz fele vitte.
Zsák, zsák, teli zsák,
Piros alma, aranyág.
Suttog a fenyves
Suttog a fenyves zöld erdő,
Télapó is már el jő.
Csendül a fürge száncsengő,
Véget ér az esztendő.
Tél szele hóval faggyal jő,
Elkel most a nagykendő.
Libben a tarka nagykendő,
Húzza-rázza hűs szellő.
Suttog a fenyves zöld erdő,
Rászítál a hófelhő
Végire jár az esztendő,
Cseng a fürge száncsengő.
Érik a szőlő
Érik a szőlő, hajlik a vessző,
bodor a levele.
Két szegény legény szántani menne,
de nincsen kenyere.
Van vereshagyma a tarisznyában,
keserű magában.
Szolgalegénynek, hej, a szegénynek,
de kevés vacsora.
Zörög a kocsi, pattog a Jancsi,
talán értem jönnek.
Jaj, édesanyám, szerelmes dajkám,
de hamar elvisznek.
Kocsira ládám, melléje párnám,
magam is felülök.
Jaj, édesanyám, szerelmes dajkám,
de hamar elmegyek.
Kocsira ládám, melléje párnám,
magam is felülök.
Jaj, édesanyám, szerelmes dajkám,
de hamar elmegyek.
Aki nem lép egyszerre
Aki nem lép egyszerre nem kap rétest estére.
Pedig a rétes nagyon jó, katonának az való.
Nem megyünk mi messzire, csak a világ végére,
Ott sem leszünk sokáig, csak tizenkét óráig.
Lánc, lánc eszterlánc
Bújj, bújj, zöld ág
Amikor az ének végéhez érnek, a kapusok lecsukják a kaput; aki a „kapuban“ marad, az a „macska“.
