Hull a pelyhes

Hull a pelyhes fehér hó, jöjj el kedves Télapó!
Minden gyermek várva vár, vidám ének hangja száll.
Van zsákodban minden jó, piros alma, mogyoró,
Jöjj el hozzánk, várunk rád, kedves öreg Télapó.

Télapó itt van

Télapó itt van,
Hó a subája,
Jég a cipője,
Leng a szakálla,
Zsák, zsák, teli zsák,
Piros alma, aranyág.

Két szarvas húzta
Szán repítette,
Gömbölyű zsákját
Száz fele vitte.
Zsák, zsák, teli zsák,
Piros alma, aranyág.

Suttog a fenyves

Suttog a fenyves zöld erdő,
Télapó is már el jő.

Csendül a fürge száncsengő,
Véget ér az esztendő.

Tél szele hóval faggyal jő,
Elkel most a nagykendő.

Libben a tarka nagykendő,
Húzza-rázza hűs szellő.

Suttog a fenyves zöld erdő,
Rászítál a hófelhő

Végire jár az esztendő,
Cseng a fürge száncsengő.

Érik a szőlő

Érik a szőlő, hajlik a vessző,
bodor a levele.
Két szegény legény szántani menne,
de nincsen kenyere.

Van vereshagyma a tarisznyában,
keserű magában.
Szolgalegénynek, hej, a szegénynek,
de kevés vacsora.

Zörög a kocsi, pattog a Jancsi,
talán értem jönnek.
Jaj, édesanyám, szerelmes dajkám,
de hamar elvisznek.

Kocsira ládám, melléje párnám,
magam is felülök.
Jaj, édesanyám, szerelmes dajkám,
de hamar elmegyek.

Kocsira ládám, melléje párnám,
magam is felülök.
Jaj, édesanyám, szerelmes dajkám,
de hamar elmegyek.

Aki nem lép egyszerre

Aki nem lép egyszerre nem kap rétest estére.

Pedig a rétes nagyon jó, katonának az való.

Nem megyünk mi messzire, csak a világ végére,

Ott sem leszünk sokáig, csak tizenkét óráig.

Lánc, lánc eszterlánc

Bújj, bújj, zöld ág

Amikor az ének végéhez érnek, a kapusok lecsukják a kaput; aki a „kapuban“ marad, az a „macska“.